A honlap, (és itt most igen kitérőt teszek honlap ügyileg, mert érdemes), egy kezdő és gyakorlott írókat magába tömörítő rengeteg írást tartalmazó, (nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy) irodalmi értékkel bíró, majdhogynem első pillantásra tökéletes alkotás. Az alapgondolat zseniális, a kivitelezés is kiválónak mondható. Rég óta létezik, kb. 10 éve talán, illetve alapítók regisztráltsága 9 év 32-3 hét, szóval gondolom azóta, 10 ezres olvasottsággal bír, ha lehet hinni a számlálóknak, persze ez nem minden oldalra, műre igaz.
Mégis mi a bajom hát (már megint)? Kezdjem az elején? Jól van…
Van egy fajta életérzés a honlapon, ami sugárzik belőle, ami belengi az oldalakat, ami kíváncsivá tesz. Hasonlatos bemenni egy könyvtárba vagy nézegetni egy könyv borítóját. De aztán jön a kiábrándultság érzése. Ez az érzés mintegy lebénít, mintha mérget vettél volna be, érzed, ahogy szétterjed az ereidben, és próbálod nyeldesni a keserű szájízt. Ezt akkor érzed, az előző példáknál maradva, amikor beleolvasol a könyvbe és uncsi, vagy kiderül, hogy nincs a könyvtárba egy könyv sem, amit ki szeretnél venni. Persze egy életbölcsességgel gazdagabb lettél: nem minden az, aminek látszik. Végül csak eljutok arra a pontra, hogy túltegyem magam a kezdeti csalódáson és tovább olvasom a könyvet, hátha lesz benne valami érdekes mégis, meg azért elmegyek máskor is könyvtárba. Ez az érzés az ellenméreg, így nem halsz bele a mérhetetlen csalódásba. Ezért tértem vissza az oldalra is, és próbáltam valamilyen más képet kapni róla. Ez szépen lassan sikerült is.
Mit vártam: Karcolatot. Minden apró, érdekes, bájos, megdöbbentő, rideg, szívmelengető, vagy kiábrándító, félelmetes, horrorisztikus, valóságtól elrugaszkodó pillanatot megörökítő írást akartam látni. Ehelyett már az első oldalon kijelentik: Fantasy, sci-fi, horror, és egyéb. Egyéb? Tehát minden más, ami nem érdekes? Auv… Ne már!
Ez elgondolkodtatott! Persze jó, hogy tájékoztatásképpen különböző címkékkel látjuk el a dolgokat, egyszerűbb, tisztább, kategorikusabb. De pont az a címkézés szab túl merev határokat, olyan kötöttségeket, ami nem tesz jót. Fontos lenne szem előtt tartani, hogy nem a kategóriába kellene belepasszírozni a művet, hanem a művet kellene körülhatározni címkékkel, igen, akár többel is. Hiába írok egy történetet, amiben horror elemek vannak, ha nem felel meg a horror sémájának, akkor az, nem az? Persze megnyugodtam, amikor találtam egy olyan művet, ami egyértelműen az egyéb kategóriába tartozik. Egy nő írta, mondhatnám, hogy naná, hogy nő írta, (a pasiknak csak az a három kategória létezik). De igyekszem levetkőzni ezt a szexista hozzáállást. És ami a legjobb, hogy nem is tették neki szóvá ezt, pedig az oldalon majdnem mindenhol megjelenik, már szinte unalomig ismétlek, hogy nem jó, ami nem fér bele ebbe a három kategóriába. A kezdőoldalon lévő „üdvözlésben” elég egyedi stílusú tesztoszteronbomba robbant fel, ami általában egyet szokott jelenteni a „b*szós- kardozós” történetekkel, és azokat meg én nem szeretem. Akkor inkább rágcsáljon meg egy vámpír, vagy tépjen szét egy vérfarkas. Ezt már csak azért is meg kellett jegyeznem, mert még ebből a három kategóriából is lenézően kizárja az alkonyatos történeteket, de ezt egy ponttal lejjebb kifejtem.
Csemegézzünk tovább, térjünk rá a Karcolat törvényeire, melyet I. László király- bárki is az - bocsátott ki. Az első benyomásom, hogy bár több helyen kinyilatkoztatja, hogy az oldal kezdő íróknak is egyaránt lehetőséget kíván adni, mégis lenézően beszél róluk ezekben a törvényekben. Aztán kijelenti azt is, amint már említettem, hogy az alkonyathoz hasonló művek ki vannak zárva! Na nehogy már! Miért nem veszik észre a hímneműek, hogy az Alkonyat a pasikról szól? Arról hogy a pasik olyan ösztönlények, mint az állatok. Persze minden ember állat, de bennük sok fékezhetetlennek tűnő állatias ösztön zubog, amit nálunk nehezebben tartanak kordában. Inkább varázslatos lényeknek mondanám őket (vámpírnak, vérfarkasnak, de akár lehetne űrben szállingózó moszatdarabka is, ha ez a kettő nem jön be), akikben lehet mit csodálni is, és van mitől félni is. De mi védtelen nők mégis bátrak vagyunk és megszelídítjük őket. Ezt a vadságot elfogadni, nem félni, ennek ellenére megbízni, ezzel együtt szeretni és kiteljesedni ebben… erről szól a Twilight. A nő küzdelmeiről minden egyes elébük kerülő vérfarkas és vámpír esetén. (Ezért ihlette ez a történet az 50 árnyalatokat.) Persze rengeteg mélységben, és szempontból lehet elemezni a szimbolikáját. De nem a Twilightot szeretném ecsetelni most. Viszont nem titkolom, megbántódtam (megint). Egyébként a törvények stílusa és formája zseniális és vicces, kár hogy elidegenítően nagyképűnek hat. Aki azt szeretné, hogy ítélkezzen az írása felett ez a „király”, azt felszólítja, hogy küldje be neki, és ítéletet hoz, de mégis ki meri művét, egy magát minden szempontból tökéletesnek beállító királyi őfelségének beküldeni? Hát, aki ezt megteszi, de pardon… minimum hülye. Valóban azt érezteti, hogy ez az ő királysága, és itt csak az ő szava számít, meg persze az ő ízlése. Én meg azt mondom neki: „Drága királyom ezzel két dolgot érsz el. Alattvalóid elhagynak, és nem szolgálnak többé, hacsak nem tartod őket rettegésben fejlevágással, akasztással.” És ő persze fejlevágást és akasztást is ítél. (Van, humorom, és tényleg vicces, de nem mindegy kinek a kárára tesszük ezt.) Ha ez az ő oldala, akkor tegyen belátása szerint, persze. Viszont hála égnek a valóságban nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő itt leírja, de akkor minek ez az arcoskodás? Mint egy vérfarkas, aki körbejelöli a területét. (Még szerencse, hogy én nem félek tőle.)
Egyébként, mint említettem kijelenti, (vagy kijelentik,) hogy „Ez az oldal azért van, hogy megtanulhassunk írni.”, mégis fellengzős stílusban közli, hogy nem akarja elmagyarázni senkinek, hogy milyen a jó írás, mi a központozás, stb… Hát akkor én elmondom mi a központozás: Egy szöveg jobbá tétele írásjelekkel! Egyfajta írásbeli metakommunikáció. A szöveg tagolása, a mondatrészek elkülönítésére, hangsúlyozására utaló írásjelet alkalmazása. Ez egyébként gyakorlás kérdése. Pontosítok: CSAK gyakorlás kérdése. Ezektől az apróságoktól fog a történet „átjönni”, hatni, úgy ahogy szántuk, ez fogj visszaadni a személyiségünket, stílusunkat. Viszont ha mazohista lévén szerettem volna nagyító alá vetetni a művemet eddig a pontig, ebben a pillanatban érte el azt, hogy biztosan meg se forduljon a fejemben. Aki még ezek után is erre vetemedik, annak elismerésem.
Még mindig kutakodtam valamiért, ami feloldja a kezdeti feszültséget, de csak tiltásokat találtam mindenhol: Nincs vers. Nincs regény.(Erről mindjárt többet.) Nem magyarázok. Ne küldj többet, úgyse teszem ki. Egy írónak nem lehet csak egy műve fenn. (Ez hála égnek itt félre érthető, és valójában egy író minden művét fel lehet tölteni.) Hát nem varázsolt el a modorával, az biztos.
Érdekes volt, hogy amikor a „Cikkek” menüpontra tévedtem, ott is ezt kaptam, csak pepitába. Nem volt még elég? Most komolyan! Én az alatt teljesen mást vártam. De hát egy király, és annak hű szolgái mindenhol ott vannak. Bevallom egyébként, hogy általában az észrevételeim után meg szoktam keresni azt, aki mindezt közzéteszi, mégis legalább tudjon róla, hogy szemlélgetik. De ez esetben féltem… hogy szépet és jót nem tudnék mondani neki, így nem tettem meg.
Innentől nem foglalkoztam mással, csak a tartalommal. Szóval novellák a fő váz, de megengedi (a regények helyett) az ELBESZÉLÉSEK létezését is. Szóval az elbeszélések szerinte maximum karakterszámban meghatározott, hangsúlyosan befejezett művek (A befejezettséggel egyet kell értsek). Valójában azt mondja, hogy ez elbeszélések folytatásos novellák, amik legfeljebb 6 részből állhatnak. Egy nap csak egy részt lehet feltölteni, (ami már kevésbé pozitív, de egye kánya). Aki elkészült egy ilyennel, az a teljes történetet beküldi, és azt naponta közzéteszi, ha jól értem. De még a részekre is megmondja, hogy maximum 10 oldalt lehet, és hogy 25-30 oldal lehet az egész. Én már itt csak apátiában sóhajtozom.
Na, nézzük mi az a 10 ok, ami miatt nem dobtam a kukába ezeknek ellenére sem az ötletet, hogy írjak a honlapról. 1- A magyar nyelv, és a magyar irodalomért úgy általában rengeteget tesz, már csak a puszta létével is. 2. – Valójában vannak olyan művek, amiknek a kommentjében kielégítő kritikát adnak, sőt, néha valóban segítő szándék tükröződik bennük. Igazából nem vagyok biztos benne, hogy hány ember és milyen mértékben folyik bele ezekbe a dolgokba, ezért eddig egyes számban írtam róluk. Viszont regisztrálás után bárki mondhat véleményt. (Erről még van mit mondanom.) 3- Jó, hogy csak kész művek lehetnének fenn (Igazából így is vannak félkészek), mert így nem marad idegesítően a levegőben lógva a kérdés: Mikor fogja folytatni, ha fogja egyáltalán. Így kisebb az esély félbehagyni a folyamatos olvasást, ami ezeknek az oldalaknak a nagy hátránya általában. 4.- A történetekre lehet szavazni, és látszik, hogy hányan olvastál el, illetve hány szavazat alapján történt az értékelés. Ez egy nagyon jó opció, támogatom. 5. – Egy történetnél megjelenik a jobb felső sarokban, hogy milyen kategóriában töltötték fel. A kategorizálást ugyan nem támogatom, de nem is tudok jobbat helyette. Így legalább lehet látni mire számíthat az ember. 6. – Az írókról is kaphatunk némi információ, ha más nem azt, hogy milyen nemű, esetleg egy mondatnyi bemutatkozást. Ugyanitt láthatjuk az írásokat, amit közzé tett az adott író. 7. – Vannak novellapályázatok. Igaz, a pályázatnak szigorú korlátai vannak, de ez ebben az egy esetben érthető is. Méghozzá némi jutalom is ját mindezért.(Lejjebb bővebben.) 8. – Üzenetküldésnél nem a saját levelezőrendszerén belül jut el az üzenet, hanem a hivatalos email fiókot nyitja meg. Ez kifejezetten tetszik, mert eddig a legtöbb gond el elérhetőségekkel volt. 9. – Tetszenek az apró utalások arra, hogy mégiscsak értelmes, és művész emberekkel állok szembe. (Pl.: „A misztikumba való elmélyedés” kifejezés.) 10. A történetek között valóban van érdekes, értékes gyöngyszem. (Bár csak mindössze pár darabot választottam ki a rengetegből, de ez is egy előny, hogy mindig van miért visszatérni, nem rágja át magát rajta az ember legfeljebb 1 óra alatt a teljes tartalmon.)
Novellapályázat hatalmas előnyére válik az oldal megítélésének. Ettől majdnem, hogy már helyre is billentik a fellengzős stílussal elrontott dolgokat. Az, hogy expókat szerveznek, folyóiratot adnak ki, és még pénzt is áldoznak a saját pénztárcájukból, az épp az irodalom előtti alázatot láttatja. Persze lehet, hogy támogatásból, reklámból szerzik meg a díj fedezetét, de a lényegen nem változtat: Tesznek az irodalomért, a szépirodalom, pontosabban a magyar szépirodalom ügyéért, és ettől mérhetetlenül szimpatikusak lesznek. Egy példa, ami kiragadok 20 ezer forint értékű csomag, és az a megtiszteltetés, hogy megjelenik a következő kiadványukban, és természetesen kap egy tiszteletpéldányt is az illető. Nem sok, de mégis rengeteg. Egy olyan elismerés, amire valóban büszkének lehet lenni, amit elnyerve tényleg vállon veregetik az embert. Persze itt is megjelenik a nem publikálhatod a művedet, az interneten sem, természetesen előtte, meg hát nyílván, hogy nem lehet plágium. Az egyetlen olyan dolog, amin megint szemöldököt húzogatok, hogy ha a helyesírás gyenge, akkor kizárják a versenyből. Akkor már azt mondanám, hogy „Drágáim, ne a helyesírás rontsa le a műved minőségét, inkább időben kérj meg valakit, hogy nézze át.” Most ha ezt mégsem érti meg az illető, akkor úgy is első körben az esik ki a rostán, nem kell ezt degradálóan megjegyezni. Ami számomra furcsa, hogy a polgári néven lehet csak publikálni. Mi van, ha nem művésznevet szeretné viszont látni. Nyilván ez fogja garantálni, hogy valaki ne adjon be több álnéven, több művet, de akkor is mindig voltak és lesznek olyanok, akik nem szeretnének saját nevük alatt nyomtatásba látni semmit, mert féltik a magánéletüket, mondjuk, mert összeférhetetlen a civil foglalkozásukkal az ilyen tevékenység. Nagyon valószínű, hogy a nyertes művek nem szerepelnek pontosan a plagizálás miatt az oldalon, így nem tudjuk, hogy kik, és mivel nyertek. Vagyis pont a legjobb művek nem kerülnek fel ide.
Regisztrálás előnyei és hátrányai: Szerettem volna a hozzászólás és értékelés funkciójával élni, ezért regisztrálni. Ott kezdődött, hogy feltett egy (úgymond) biztonsági kérdést, hogy megállapítsa, nem vagyok- e robot, vagy ufó. Hát a kérdés igazából egy irodalmi kérdés volt, ami az általános műveltség része. Gyakorlatilag kizárja azoknak a regisztrálását, akik nem túl tájékozottak. Diszkrimináció? Igen! Érdekes? Igen… nem jó értelemben. Hasznos? Igen. Sajnos működik! Aztán regisztráltságom után be kellett lépnem. Valami olvashatatlan krix -kraxot dobott a gép sokadszorra is. Még jó, hogy van egy kerülőút: az oldalsávban is be lehet jelentkezni flanc nélkül.
Az írások rendkívül változatosak. Vannak abszolút első művek, és gyakorlott írók, sőt publikált íróktól is történetek. Mint említettem az olvasásból nem fogunk kifogyni. Mindig lesz, amiért visszalátogathatunk az oldalra. Igazából még a rossz írásokat is érdemes elolvasni, hogyha írni szeretnénk azért, mert így látjuk a tipikus hibákat, olvasóként pedig azért, hogy lássuk milyen sok kritériumnak kell megfelelni egy jó műnek, sokkal jobban fogjuk értékelni a jobbakat, mint előtte bármikor. Persze a legtöbb írást 1-2 ember véleményezi, ami elég szubjektív képet ad. Én a csillagozásra gyúrnék. Egyrészt az alapítóknak egytől egyik értékelniük kéne az összes írást, kivétel nélkül, hiszen, ha már mindent tudóak, akkor osszák is azt a tudást meg. Kereshetnének előnyöket is egy-egy műnél, pl: az alapötlet jó volt, de a körítés nem adja át a lényeget, stb. Sőt az egyedi jegyeket kellene keresniük, nem pedig egy kaptafára értékelni mindent. Egy rossz műben nehéz megtalálni a jót, ehhez kell tehetség, és igazi érzék. Hozzáteszem a védelmükben, hogy sokan írnak véleményt róla, de az olvasó a csillagok alapján dönt. Aztán persze ne felejtsük el, hogy a kevés csillaggal jelölt művek szükségesek, hogy kiemelkedjenek a sokcsillagosok, szóval ez szem előtt tartva az is hasznos munkát végez az oldalon, aki rosszat ír. Azon kívül pedig motiválni is lehetne az oldalra látogatókat a csillagozásra, mit tudom én, mondjuk egy matricát, vagy egy hűtő mágnest kap, aki 200 írást csillagoz. Tudom ez pénz, mint minden, de ha már ennyi erőt és energiát fektet bele az ember, és az ügy is jó, akkor már ez tényleg „semmiség”.
Ez után a vegyes kép után milyen pontokat is adjak… bajban vagyok.
Letisztultság: 5 – Teljes mértékben átlátható az oldal. Logikusan van felépítve, mindenhol vannak kereszthivatkozások, és egy-két elenyésző és felejthető hiányérzetet leszámítva nincs gondom.
Dinamika: 4 - Dinamikusnak mondanám, de ez megjelenésében nem derül ki. A tartalom jó, de ezt a kinézetet akkor sem választanám, ha minden másért fizetni kéne. Működik, oké, de semmi kifinomultság, semmi szépség nincs benne. Talán 9 éve menő volt. Na jó, nem, akkor sem. Tartalmi dinamikája nélkül nagyon rossz pontot adnék, az tuti.
Figyelemfelkeltés: 3- Igazán nem az. Sokáig tartott, amíg megtaláltam, pedig kutatok eleget ezen téma után a neten. amikor az ember idetéved azt hiszi valami kockáknak készített játékoldalon jár, és még egy sort sem elolvasva távozik. A funkció előnyben van a design- nal szemben, de inkább így legyen, mint fordítva.
Kezelhetőség:5* - Megmondom őszintén meglepően jól kezelhető. Még mobilon is csak 46-szor anyáztam. Persze a legjobb ezt az oldalt úgy olvasni, hogy este mobilon könyvjelzőt megnyit, és kiválasztod az esti mesét. Nyilván még ennél is van feljebb, de még így is ez messze a legkezelhetőbb oldal. Egyébként minden szem előtt van, ami kell, és minden megtalálható pár lépéssel.
Funkciók: 4 - A címkék, pontosabban címkefelhőkre nem lehet rákattintani, vagyis nem látják a funkciójukat. (pl.: Friss írások között.) Belépésnél, ha nem a főoldalt használja az ember kap egy megfejtendő kódot, hogy igazolja emberi mivoltát, viszont vagy 5 próbálkozás után sem tudtam kitalálni, mi lehet ott. Még szerencse, hogy az oldalsávban e- nélkül – az egyébként teljesen felesleges felhajtás nélkül- is be lehet jelentkezni. Van pár link, ami nem működik, és az egyik zavaró pl: a díjazottak közül az első pont nem mutat sehova, meg vagy valami KIMTE, ami szintén olyan helyre vezet, ahol semmi nincs, vagy csak nem jön át, hogy mi van ott. Valami tehetséggondozónak kéne ott lenni, de én semmit nem látok.
Képek: 4- Sok kép nincs benne. Az elején lévő kép tetszik. Összetett, és az oldal minden sajátosságát tükrözi. Viszont a többi képi világ nem tetszik, a betűk, az oldal színe, a betűk színe… Nem az én világom, az biztos.
Tartalom: 5 – Akadnak jó dolgok az oldalon, sőt igazából még a sértő dolgokról is el tudom mondani, hogy vicces, szóval egye kánya… Viszont az arrogancia miatt nincs csillag! És ide sorolnám azt is, hogy nem adnak ki több „díjat”, mert elérték a céljukat. A cél a csillagos ég, nem tudom miért nem lehet folytatni azt, ami egyszer bevált.
Modernség: 5* Mennyire modern egy sci- fi? Semennyire. Ha raktam múlik soha többé nem is lesz az. Viszont az oldal friss tartalmat közöl, változatos, viszonylag széles spektrumon mozog, és aktívan tevékenykedik, és persze hozzájárul az ügyhöz, elég erőteljesen. (Ami ugye az irodalom jövőjének kutatása, és fellendítése.) Nem adhatok más jegyet, pedig szeretnék…
Irodalmi érték: 5** - Na, ez az, ami előtt le kell hajtanom a kalapom. Magasan aranyérmes irodalmi alkotások terén, és persze van rossz, és gyenge, és kezdő, de senki nem tollal (vagy billentyűzettel) a kezében született. Vannak igazán értékes, és érdekes művek. Nekem leginkább a „Zora és a hang” jött át, de mindenki megtalálhatja a kedvencét.
Összpontszám: 5, - 4,7 az átlag, legyen ötös. Igazán nem is értem, hogy hogy lehetett nem tökéletesre megcsinálni ezt a remek alapötletet. Komolyan nem értem! Itt nyolc darab csillaggal kéne állnia az ötösnek. Ebből is látszik, hogy mindig van hova fejlődni, akármilyen jónak is hiszi magát az ember.
Azoknak ajánlom, akik esti mesét, vagy délutáni elfoglaltságot keresnek maguknak. Édes és jó oldal telis tele érdekes történetekkel. Mint a Harry Potterben a minden ízű cukorka. Sosem tudhatod, hogy karamell vagy fülzsír lesz, amit választasz.
Jó olvasás! Jó szórakozást!
