Hogyan válik egy blogból irodalmi érték? Így!- link

Van itt minden, ami belefér. Ez persze nem baj. Érdekesek a kísérletek, amikre tudnék nagyon jókat és nagyon rosszakat is mondani. De ez az, ami előre visz: a kísérletezés.

Van itt olyan leírás, ami két kérdőjelen és egy felkiáltójelen kívül csak kijelentő mondatokból áll. Van amiben egy darab mondatkezdés nincs csak mondatvégi írásjel, amiből sejthetjük, hogy itt valami mondat lehetett volna. Van itt képregény aminek „Sarah madárországban” címet adhatnánk. De a lényeg, hogy itt biztosan talál mindenki olyat, ami a saját ízléséhez közel áll. (Ennyi intimitás belefér, hogy eláruljam, mi fogott meg: Szív Hanna Sára)

Szóval az oldal kitalálóinak, gondozóinak és gyarapítóinak teljes mértékben tiszteletemet küldöm. Annyi szemezgetni való van itt, hogy az ember azt sem tudja, hol kezdje. Talál valami érdekeset, rákattint, és már meg is lát egy következő érdekességet.

Összességében felmerül bennem - és valószínűleg mindenkiben - egy probléma az ilyen nagy mennyiségű tartalommal szemben: Minden művet végig olvassak? Ahhoz hogy tudjam, hogy mi a jó és mi nem, ahhoz tényleg napokat kell eltöltenem? A felmerülő kérdéssel magamat is megkérdőjelezem, hiszen meggyőződésem, hogy az ember ne mások véleménye után ítéljen, hanem maga szerezzem benyomásokat, és csak a mű betűinek hatására szerezzen véleményt, benyomást. Azonban tény, hogy amikor egy mű meghökkentő, szokatlan, furcsa és nem tudni, hogy mi sül ki belőle, akkor az ember könnyen félre rakja pár bekezdés vagy fejezet után. Ha egy kicsit sem érdekes, amit olvas, akkor érthető. De amikor legalább egy kissé érdekfeszítőek a sorok, mégis nagyobbnak véli az olvasó az esélyt arra, hogy a végére elég nagy a csalódás lesz a történetből, akkor valóban elmegy ez ember kedve a kíváncsiskodástól. Mi lenne hát erre a megoldás? Lelőni a poén semmiképpen. Kategorizálás? Veszélyes dolog. Értékelés? Az meg megint csak a populáris témákat, és a könnyen emészthető munkák terjedését segíti elő. Ez pedig inkább hátráltatja a fejlődést és a felfedezés megélésének örömét, ami ellentétes a céljaimmal, és ezzel remélem, nem vagyok egyedül. De hogyan is lehetne akkor tájékozódni a mindenféle írások között? Kritika… De ha a kritika nem az olvasó érdeklődését kelti fel, sőt inkább elveszi a kedvét a mű megismerésétől, akkor megint nem értünk el semmit. Ez egy örökös paradoxon, ezért nem lehet egyik vagy másik utat járni, hanem minden megoldást alkalmazni kell egymással párhuzamosan.

Az oldal zseniális. DE: adott pontok alatt nem találhatók bejegyzések, ami zavaró egy kissé, hiszen akkor minek hozták őket létre azt. A vendégek névsora elég hosszú, ami nem baj, de túlzottan le kell görögni a honlapon ahhoz, hogy a témaköröket lássuk. A holnapon rengeteg kép található, amik érdekesek, kifejezőek mégsem kapnak elegendő hangsúlyt. Kritikákat puffogtatni megoldási javaslatok keresése nélkül vaktöltény, ezért leírom az én megoldási javaslatomat: Ha a képeket egybesűrítenék egy bejegyzésbe, hiszen nyílván azért vannak ott, mert fontosak kifejezőek, sőt azokra kattintva megjelenne a hozzájuk tartozó szöveges tartalom. Tudom, hogy nem nehéz megoldani, de nem biztos, hogy lehetetlen. Az írásoknál hiányzik valami kapcsolat, a bejegyzések után adnék egy linket a szerző további műveire, vagy a témakör további tartalmaira, ha esetleg olvasok egy verset egy kattintással láthassak még több hasonlót. Ezek persze mind csak formaságok, de megkönnyítik, kényelmessé tehetik a megismerést, ami úgy gondolom kulcs az olvasási kedv növelésénél.

Ajánlom persze én ezt az oldalt a bátraknak és a műveltségre éheseknek így is nyugodt szívvel.

Az oldalnak adott pontjaim a következők, ha már itt vizsgálódok:

Letisztultság: 4/5

Dinamika: 3

Figyelemfelkeltés: 3/4

Kezelhetőség: 4/5

Funkciók: 4

Képek: 5

Tartalom: 5*

Modernség:5*

Irodalmi érték:5*

Összpontszám: 4/5